Egyik nagy álmom volt, hogy úgy mehessek a hegyekbe, hogy kiskutyát ne kelljen itthon hagynom. Kedvenc Magas-Tátrám TANAP-os vasszigora (vagyis inkább annak híre) azonban sokáig visszatartott a kutyás utaktól. Aztán évről évre saját szememmel is láttam ebeket a Magas-Tátrában, tavaly pedig rátaláltam a
Kutyástúrák weboldalra. Nagyon sokat lendített a projekten, hogy a blog írója - szintén Blessed Border gazda - nemrég személyesen látott el jótanácsokkal, s biztatott, nyugodtan vágjunk neki a Tátráknak Rubyval, mert a Nagy Kalandon felül valószínűleg "szociálisan", emberi hozzáállás tekintetében is kellemesebb élmény lesz, mint sok magyar vadon. (Csakazért sem fogok most panaszkodni a magyar hozzáállásról...)
Így múlt héten kiváltottam Ruby "kedvtelésből tartott állat útlevelét" (uniós, kék, 28 oldalas, nagyon komoly), és amikor a birodalom (a ház meg a beton) engedte, nekiindultunk. Cél a Gyömbér és a Chopok, opció a Deres, titkos terv a Poľana volt.
A hajnal fél 3-as kelést még a kutya se vette komolyan, legalábbis alig akart megmozdulni, aztán meg persze jött a szokásos "jajj, megyünk, valahová megyünk, a nő berakta a pórázom is, úristen, itt ne felejtsenek, kicsit rinyálok, hogy észrevegyenek" koncert. A kocsit nem én vezettem - szerencsére, mert én ennyi úton bóklászó szarvast, őzet én képtelen lettem volna kikerülni. Reggel 6 után kicsivel már a Trangoska P2 tök üres parkolójában húztuk a bakancsot a kellemes alacsony-tátrai hűvösben.
 |
| Útban a Stefanikához |
Bár még csak hóba temetve láttam, de így is végig ismerősként tűntek fel a zöld jelzés szakaszai, egész fel a gerincig, ami viszont már nem volt ismerős, lévén azt hol a hóvihartól, hol a ködtől sosem sikerült még látnom. Az 1740 m magasan fekvő Stefanika ház is kétszer akkora, mint amekkorára emlékeztem, hiszen most nem volt félig behavazva.
 |
| Chata Stefanika |
 |
| Chata Stefanika panoráma |
Megkerültük a Gyömbért, aztán fel is másztunk rá. 2007/8 környékéről így ismertem:
most pedig a napfényes, panorámás verzió fogadott:
 |
| Gyömbér |
Ugye mindenkinek leesett, mitől lehet meghajolva a csúcskereszt? :)
És most lássuk, melyik volt az a pillanat, amikor Ruby keresztségben megkapta a Mountain nevet:
 |
| Mountain Ruby |
A Gyömbérről átsétáltunk Chopokra, ahol 2012 decembere óta futurisztikus felvonó és rotunda várja a tömegeket. Őszintén szólva ez volt az út legkevésbé szimpatikus része: a turistalátványosság, ahol a Kamennán kívül már alig maradt valami régi és természetes, és ahová pénzért ma már bárki 3 perc alatt feljöhet, még akkor is, ha amúgy a harmadikra sem tudna felgyalogolni. Sok lézengő ember, sok tábla, sok eldózerolt, feltúrt hegyoldal, zümmögő-kattogó lanovka - szóval kétségtelen, hogy ez itt az Alacsony-Tátra Lomnica. Egy chatai sör - és egy kis szendergés - után tovább is álltunk, a csúcshódítást ráhagytuk a felvonótól odalődörgő challengerek fürtjeinek.
 |
| Szunya fejtámasszal |
A Chopok környékén "sztráda" van: jellegzetes, zúzmófoltos gránittömbök összeforgatva jó méter, másfél méter szélességben. Vibramolt kétlábúaknak luxus, négylábúaknak pedikűr. Kicsit aggasztott is, mennyire kikezdték Ruby talppárnáit. Hiába na, az én kutyámnak nem elég vastag a bőr a ... és a szíve is elég nagy, ugye. :)
 |
| "Ezek már megint lemaradtak" |
Ahhoz képest, hogy hétköznap voltunk, a felvonó környékén nagyon sokan voltak, ezt már említettem. Viszont, és most kell igazat adjak korábbi tanácsadómnak, semmilyen konfliktusunk nem volt Ruby miatt. Egyetlen fickó beszélt hozzánk nem mosolyogva szlovákul, de amint látta, hogy nem értjük, ment is tovább. Valószínűleg nem civil tanapos volt, aki a 66 eurós csekket akarta kiállítani a kötetlenül túrázó eb miatt. :) A többiek ügyübügyögtek, simogattak, angolul érdeklődtek. És sokan szintén kutyával jöttek.
 |
| Heló, te ki vagy? |
Szerencsére Ruby elég hamar megszokta, hogy az emberek itt nem azért jöttek fel a hegyre, hogy neki dobáljanak, egyrészt mert nem volt mit (növénytakaró itt már csak fű formájában lelhető fel ugyebár). Másrészt intelligens kutyaszabású lévén a szlovák-magyar nyelvi különbségeket is kellett érzékelje, hiszen Chopok után gyakorlatilag ignorálta a szembe jövő embereket. Azért ez nagy szó. :)
Az bizonyos volt, hogy a Deresig elmegyünk, de ahogy fogytak a népek az úton, nőtt a kedvünk a továbbmenéshez. A Deresről levezető sárga sem volt annyira bizalomgerjesztő, plusz annyira szerettem volna pár "bálnahátas", tipikus alacsony-tátrás képet, hogy a gerincen folytattuk tovább. A Magas-Tátra felől ekkora már beborult, dörögni kezdett, szó szerint kergetett minket az eső a napfényfoltos Polana felé.
 |
| Zápor a távolban |
 |
| Bohóc |
A Polany-nyeregig még egy lányka és egy fiatalember távoli útitársunkká szegődött, de a nyereg után már csak magunk voltunk. És innen jött a jutalomút.
 |
| Úton |
 |
| Polana |
 |
| Skalka és arany völgye |
A Polana és a Krízské sedlo közötti szakasz az egész túra egyik legszebb része volt, a Skalka ÉK-i völgye pedig festői. Eső elment, nap kisütött, és a maci a málnásban sem lehetett boldogabb a fényárban úszó hegyoldalakat fényképezgető, bőszen áfonyázgató* konyhásnőnél!
* Giuseppének is hoztunk. :)
 |
| Polana alatt |
Szóval a Krízské sedlótól a kék jelzésű, lábszárkaristolgató balerinaösvényen indultunk visszairányba, és úgy képzeltem, hogy hamarosan, amint kikanyarodunk a katlanból, ismerős vonulatok futnak majd a fejem felett. Mivel időben jól álltunk, minden olyan áfonyabokornál legelésztem egy sort, ahol nem kellett lehajolnom. (Jól bírtam, csak kerültem a felesleges megerőltetést. :)) Csodaszép volt a délutáni nap, elértük a törpefenyvest, aztán a fenyvest, majd hosszú idő óta az első irányjelző táblát... ahol teljesen véletlenül derült ki, hogy az én órám másfél órát késik, és nem fél 5, hanem este 6 óra van, fenn a hegyen, a málnás-béli macik között, messze az autótól. No innentől az ösvény is összeesküdött ellenünk és felfelé vette az irányt, viszont az enyhe pánik, ami rám tört, olyan rejtett energiatartalékokat oldott ki bennem, hogy képes lettem volna hegyen fel is tovarohanni bármilyen ismerős pontig, ahonnan már be tudom saccolni, leérünk-e a parkolóig, vagy kutyával fogjuk kipróbálni a fejlámpás leereszkedést a töksötét erdőben. (Mivel Ruby mindig elől ment, az ösvény nagyon benőtt volt, és sok igazi málnáson vágtunk keresztül, a macis dolgot elég komolyan a fejembe vettem egy időre.)
De visszatérve: a kék balerinaösvény vissza Chopok felé az egyik legszebb, legmesésebb út, amit csak túrakarrierem során eddig jártam s láttam. Igazán vétek lett volna kihagyni. A pánikom hiábavaló volt, még időben beértünk a felvonók alá. Aggódásaim tekintetében mentségemre szóljon, hogy most nem én voltam a navigátor, és nem is volt még a "fejemben" a terep, így nem tudtam "irányba lőni" magam és kalkulálgatni, ahogy mindig szoktam. Kutyával menni meg kicsit olyan, mint gyerekkel: félted... Szóval már látszott a happy end, viszont Chopok alatt, ahol a parkolóhoz vivő sárgára kellett volna átváltsunk, gonosz kapitalista felvonó- és sípályaépítő emberek brutálisan szétdózerolták a terepet... a sárgát jelző tábla konkrétam egy áthatolhatatlan bokrosba mutatott, mellette pedig gyakorlatilag hegyomlás volt. Hiába na, síterep, a tél hozza a zsét, nem a hátizsákos, nyáron arra kószáló, omladékoson botladozó turista. Jókorát kellett egy nagyon ronda helyen kerülni, míg újra pályára álltunk.
Gyorsan rövidre zárom: este 8-ra a kocsinál, 11-re itthon voltunk. Kiskutya a mai (más)napot a lakás különböző leghűvösebb pontjain való fetrengéssel töltötte. A nyílóajtó-reflex még nem regenerálódott benne, és most hangosabban horkol itt a lábamnál, mint Peti szokott. :)
Útvonal: Trangoska - Chata Stefanika - Dumbier - Kamenná chata - Derese - Sedlo Polany - Polana - Krizské sedlo - Odbocka na Chopok - Trangoska
Táv: 27 km
Szint: 1585 m
No comments:
Post a Comment