Wednesday 3 May 2017

Majd most! / Getting ready is over

There's an essay by Erin Sullivan (of erinoutdoors.com) I cannot get out of my mind ever since I stumbled into it on she-explores.com. Ready is never going to happen - she says, and there's so much more to it is in this sentence, isn't there... I've always been planning and preparing for the future. lamenting on what I'd do when I finish this or that job (or rather that job finishes me :)), where I'd go and how I'd live when I paid my loan back, how I'd focus on what I love WHEN I FINALLY HAD THE TIME for it.
--
My past 15 years (or so) were only spent getting ready. I am getting ready, I've always been getting ready. 'Getting ready' has become my lifestyle, my excuse, my goal, my freetime. It became everything. And... what if... if I've been planning and preparing for to long? Is there anything else I should be waiting for? Or has the time when I'm 'ready' arrived yet.
--
When my little Ruby clown popped into my life I made a vow that we'd live the most adventurous life we just could and I'd not let a minute pass in vain, without having filled it with life. And that was almost 6 years ago! Six years wasted and i'm still getting ready... What am i waiting for? We have our strength (somewhere deep... :)). We've got our legs to take us wherever we just want to go. We've got our senses to feel, hear and see the world. We've got everything to make our dreams come true - to live life. So I think we've finished getting ready. Let's see what we're ready for. :)




Mióta csak belebotlottam, nem tudom kiverni a fejemből Erin Sullivan írását. A fordításával kicsit bajban vagyok, aki beszél angolul, annak inkább annyit mondok, "Ready is never going to happen". Vagyis olyan, hogy "kész vagyok", sohasem lesz. Nekem ez az egy mondat egy fél életnyi elmélkedést összefoglal... Egész eddigi életemben a jövőmre készültem: terveztem, gyűjtögettem, robotoltam, hogy majd egyszer, MAJD HA LESZ IDŐM, azt csinálhassam, amit tényleg mindig is szerettem volna. Ha majd ennek a melónak vége, ha majd visszafizettem a hitelt, ha MAJD, MAJD, MAJD. 
-- 
15 éve a MAJD-dal élem az életem, felkészülök, és ez a készülgetés eluralt mindent. Kényelmet találtam a felkészülésben, ami cserébe készséges kifogássá vált az életemben: MAJD... majd ha. De mi van, ha már túl sokat készültem, és már a MOSTból rabolom az időt a MAJD HA-val? Mire várjak még? Nem szeretnék azzal gyötrődni a végén, hogy "akkor kellett volna..." :) 
-- 
Mikor Ruby pici, egy kempingszéknyi kis majom volt még, megfogadtam, hogy egy percet sem fogok elvesztegetni a vele közös időmből, és szuperkalandos életet fogunk élni. Mindennek idén nyáron lesz 6 éve. 6 éve készülök, hogy majd (ha nem kell dolgoznom, ha lesz időm, ha kifizettem, ha befejeztem) csinálunk valami nagyon emlékezetest, életre szólót együtt. És mire is várok tulajdonképpen? Erőm (erőnk) most van (az izom emlékszik... állítólag), nem majd 80 éves nyudgíjasként és senior collie-ként. Van lábunk, hogy elvigyen bárhová. Mindenünk megvan, hogy halljuk, érezzük, lássuk a világot. Mi más kéne még, hogy végre megvalósítsuk a nagy álmot: éljünk?? Én azt hiszem, eleget készültem. Mostmár megnézném, mire. :)





No comments:

Post a Comment